ingerel
ingerel [ë-ë v. e-ë] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. Vkit vmire ingerel: ingert (1) kelt vkiben. Nevetésre, tüsszentésre ingerel vkit. Az atya és a fiú között kegyes vetélkedés támada, mely a jelenvalókat könnyhullatásra ingerlé. (Mikes Kelemen) || a. (ritka) <Vmely érzékszervet v. kielégületlen állapotot> úgy befolyásol vki, vmi, hogy vágyakat támaszt, ill. a kielégületlenség érzését fokozza. A mulatság s vigasságnak | Budán nem volt szünete; | De Lászlót ez nem ingerlé – | Kedveséhez siete. (Kisfaludy Sándor) Minden csak szomját ingerelte: a kivilágított színházak, a plakátok, a kirakatok s a nők. (Babits Mihály)
2. Kihívó magatartással v. állandó kellemetlenkedéssel, csipkelődéssel bosszant, dühösít vkit, vmit. Ingerel vkit; haragra ingerel: haragossá tesz; vki ellen ingerel: rosszindulatból haragot kelt iránta vkiben. Ne ingereld, mert végül dühbe gurul. Ne ingereljétek azt a kutyát, gyerekek! A vezért ingerled ellenszegüléssel. (Arany János)
3. <Vki ellen irányuló cselekvésre> rosszindulatból fakadó rábeszéléssel rávesz vkit. Támadásra, verekedésre ingerel vkit.
Igekötős igék: felingerel.
ingerelt.
