ingerlő
ingerlő [ë v. e] melléknév -n v. -en [e], -bb
1. Olyan, aki, ami vmire ingerel (1, 2). Köhögésre ingerlő füst; haragra ingerlő viselkedés.
2. (választékos) Érzéki vágyat keltő. Ingerlő alak, ruha. Csak a nők arcán surran el igéző, ingerlő mosoly … (Péterfy Jenő) Mindent ingerlőnek talált rajta, … termetének klasszikus érett szépségét … (Herczeg Ferenc)
3. (ritka, választékos) Étvágygerjesztő. A piacon a szép fehér cipók s párolgó cigánypecsenye kedves illata ingerlően hívogattak. (Táncsics Mihály)
