intonál
intonál ige -t, -jon (zene)
1. tárgyas (rendsz. módhatározóval) (kissé választékos) Intonál vmit: <énekelve v. hangszeren> vmely hangot, dallamot v. vminek a kezdő hangját v. hangjait megszólaltatja. A hegedűs minden hangot átéléssel intonált. Rosszul intonálta a darabot, később sem tudott lendületbe jönni. || a. tárgyatlan A hangmagasság tisztasága szempontjából vmilyen módon szólaltatja meg a hangot. Biztosan, hamisan, jól, tisztán intonál. || b. Intonál vmit: <hangszeren v. más módon> vmely éneknek a kezdő hangját énekes v. énekkar számára megadja. Az ünnepélyen ő intonálta a himnuszt.
2. tárgyas <Hangszert, készítése közben> hangszín szempontjából ellenőriz és beállít, szabályoz. Intonálja az új hegedűt.
Igekötős igék: beintonál.
intonálás; intonáló; intonált.
