iparkodik
iparkodik tárgyatlan ige -ott, -jék (-jon)
1. Vmire törekszik, buzgólkodva fáradozik vmin; igyekszik, azon van, hogy vmit elvégezzen. Hogyha pedig görcs bánt, menj a patikába s iparkodj Meggyógyulni, fiam. (Petőfi Sándor) Órák hosszáig vesződtem azzal a kis szőke … pehellyel, amely az orrom alatt a bajusz közeledését hirdette. Tussal iparkodtam valamelyest barnítani rajta. (Gárdonyi Géza) || a. <Vmely cselekvéssel, tevékenységgel> siet, igyekszik (1b). Iparkodjunk a beszállással!
2. (kissé népies, bizalmas) Vhova siet, vhonnan gyorsan el akar jutni. Az állomásra iparkodnak. Hazafelé iparkodtunk. Ugyancsak iparkodtak kifelé a szobából. Keresztültört a néző seregen, s iparkodott kifelé. (Jókai Mór) Inkább ballagott, mint iparkodott. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: odaiparkodik; visszaiparkodik.
iparkodó.
