írásbeliség
írásbeliség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (tudományos) A társadalom műveltségének az a foka, amelyet az írásnak a gyakorlati és a kulturális életben való általános használata jellemez. Az írásbeliség kezdete; az irodalom írásbelisége.
2. (jogtudomány) <Polgári perben> az igazságszolgáltatásnak az a módja, hogy a bíróság a feleket írásban hallgatja meg, s a bírói mérlegelés alapja az, amit a periratok tartalmaznak.
