irtózás
irtózás főnév -t, (-ok), -a
Az irtózik igével kifejezett lelki folyamat, érzés; az a tény, hogy vki irtózik vmitől, vkitől; félelemmel vegyes undor, utálkozás, utálat; borzadás. A férgektől, a poloskától, a sebektől, a vértől való irtózás. Irtózás futott végig rajtam ennek hallatára. Irtózással hallotta a szörnyű esetet. Csak irtózással tudott rá visszaemlékezni. Van csömöröm, nagy irtózásom S egy beteg, fonnyadt derekam. (Ady Endre) || a. (túlzó) Nagyfokú idegenkedés, félelem vmitől, vkitől. Az emberektől, a munkától való irtózás; a víztől való irtózás.
