irtózat
irtózat főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. Ijesztő, undorító tárgy v. jelenség okozta s heves, félelemmel párosult elutasító érzelem, ilyen érzelmekkel kísért hatás, állapot; iszonyat. Irtózat fogja el; irtózatot érez, kelt; irtózattal viseltetik vmivel szemben. Az irtózattól jéggé fagy könyűd. (Vörösmarty Mihály) A „ragály” szó valami babonás irtózatot keltett benne. (Babits Mihály) A gyermek irtózattól nyirkos. (József Attila)
2. Vmi irtózatos dolog, az, amitől vki irtózik. Irtózat arra még csak ránézni is. Oh átkozott az éj, mely kölcsön adta Pokolsötétségét ily irtózathoz. (Jókai Mór) Elaludt. De csupa irtózatot álmodott. (Gárdonyi Géza) || a. <Felkiáltásként:> szörnyűség, borzalom. Oh irtózat!
