irul-pirul
irul-pirul tárgyatlan ige irult-pirult, iruljon-piruljon (bizalmas, kedveskedő)
<Zavarában, restelkedésében, szégyenében> hosszasan, erősen v. ismételten elfutja arcát a vér. Csak irult-pirult, de szólni nem tudott. Odajön hozzám irulva-pirulva. A lányka irult-pirult, vonakodott. (Jókai Mór) Irul-pirul Mária, Mária, | boldogságos kis mama. (József Attila) Irult-pirult, s úgy poroszkált mellettem, mint egy hű kiskutya. (Nagy Lajos)
irulás-pirulás; iruló-piruló.
