ismétlés
ismétlés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Az a tevékenység, cselekvés, hogy vki ismétel (1, 2, 4) vmit. Ismétlés hangfelvételről; ismétlésekbe bocsátkozik. || a. (nyelvtudomány) Az az eljárás, amellyel nyomósításul v. a történés többszöriségének jelölésére a szónak egy elemét v. az egész szót megismételjük (pl. telis-tele, unos-untalan, vissza-visszanéz) Az igekötő, a szó ismétlése; ismétléssel nyomósít.
2. Vmely megtanult anyag felújítása, újra átvevése. Ismétlésül feladott lecke.
3. (iskolai) Vmely osztály újra járása.
Szóösszetétel(ek): osztályismétlés.
ismétléses; ismétlési.
