istáp
istáp főnév -ot, -ja (régies)
1. Vkinek nyújtott segítség; gyámolítás, oltalom. Nincsen rászorulva senki istápjára. (Petőfi Sándor) Országod | ereje … lészen istápod. (Babits Mihály)
2. Az a személy, aki vkinek segítséget, gyámolítást nyújt; gyámol(ító). Bátyja volt legfőbb istápja. Szegény asszonyt megfosztani egyedüli istápjától, egy anyától elcsalni gyermekét, [embertelen cselekedet]. (Eötvös József)
