iszalag
iszalag főnév -ot, -ja
1. Erdőkben, ligetekben közönséges, felkapaszkodó, szívós szárú cserje; fehér virága, ezüstös szőrű termése van (Clematis vitalba). Örűl az ifjú cserfa, amidőn Ölelve foly reá az iszalag. (Tompa Mihály) Fehér iszalag hajolt ki az … omlós agyagfalak fölött. (Babits Mihály) || a. (növénytan) Ezt és a vele rokon boglárkaféléket magában foglaló növénynemzetség (Clematis).
2. Ennek a növénynek kötözésre alkalmas háncsa. Iszalaggal a vincellér kötözi a venyigét. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): iszalaggúzs.
iszalagos.
