iszonyat
iszonyat főnév -ot, -a
1. (választékos) Rémülettel vegyes borzadály, irtózás; iszony. Iszonyatot kelt. Iszonyattal hallottam, hogy … A leány néma iszonyattal nézte az alvó arcát. (Jókai Mór) Az iszonyat szinte megfagyasztotta a lelkét. (Gárdonyi Géza)
2. (gyak. túlzó) Iszonyt, borzadályt, megdöbbenést keltő látvány, cselekedet. Iszonyat, amit csinálsz! Iszonyat volt látni. Azt kívánta, hogy bár minél nagyobb iszonyatra jutnának haza, s lenne ölés, gyilkolás a házban. (Jókai Mór)
