ível
ível [e] ige -t v. (régies) -lett [ë]; -jen [ë]
1. tárgyatlan (választékos) <A levegőbe röpített test> ív alakú pályán halad, száll, röpül. A parittyakő laposan ível. A sirály a híd korlátja felé ível. A rakéta merészen ívelt a magasba. || a. tárgyatlan (választékos) Szabályos görbe vonalban hajlik vmi fölé, v. halad át vmi felett. A híd a folyó felett ível. || b. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) Két pont v. kezdet és vég közt mintegy előbb emelkedő, majd lehajló ívet alkot vmi. Születése és halála közt 90 év ível. Ó, unalom, mely céltalan | bölcsőm, koporsóm közt ivel … (Kosztolányi Dezső) || c. tárgyatlan (költői) Vmi ív alakban hajlik, ív alakot vesz fel. Elébed szőke szűzet ma százat küldenék, | … kiknek meghajló törzse szebb alázattal ível Mint szóm. (Tóth Árpád)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) Vmi gyorsan, merészen emelkedik, tör a magasba. Az előadás, a vállalkozás fölfelé ível; pályája fölfelé, magasra ível.
3. tárgyas (műszaki nyelv) Ív alakúra hajlít. Az asztalos íveli a fát, a széklábat; lemezt ível.
4. tárgyas (sport) <A labdát> ív alakban röpítve továbbítja játékostársa v. a háló felé. A labdát a hálóba v. a kapu elé íveli. || a. tárgyatlan (sport) Labdát ív alakú pályán röpítve vhova juttat. Az összekötő a kapus feje fölött a hálóba ível.
Igekötős igék: átível; beível; felível; kiível.
ívelés; ívelő.
