ivó
ivó melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <élőlény>, aki, amely iszik. Bort ivó ember; az ivó jószág. || a. Kül. olyan <személy>, aki szeszes italt szokott fogyasztani. A vendéglős csak az ivó vendéget szerette.
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, aki szeszes italt rendszeresen fogyaszt. Nagy ivó. Elühmgette magát a csaplár e szóra, Gondolván magában: most akadt ivóra. (Arany János) Annabáli csók is csattan még az éjben És vannak ó borok és vannak víg ivók … (Juhász Gyula)
2. <Kocsmában> az a helyiség, ahol a kiszolgált szeszes italt elfogyasztják. Az ivóból kihallatszott a zsivaj. Táncónak, táncónak a sári legények A sári ivóba. (népköltés) Korcsma végin Lombsátor a közös „ivó”. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. ivóasztal; ivóeszköz; ivóház; ivóhely; ivóképesség; ivókorsó; ivókupa; ivókút; ivószerszám; ivóterem; ivótülök; 2. borivó; vízivó.
ivós.
