ízék
ízék [í v. i] főnév -et, -je [ë, e], (tájszó) ízík [ízík v. ízik] (népies)
A takarmánynak olyan hulladéka, amelyet a jószág nem eszik meg, a jászolban hagy v. szétszór. Sok ízéket hagy az a tehén. || a. (bizalmas) Emberi eledel maradéka, hulladéka. Tele volt a szoba a hívatlan vendégek ízékeivel. Halomra gyűlt a szemét, szalmaalmok, élelmezési ízékek maradványa. (Jókai Mór)
ízékes.
