ízetlen
ízetlen [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <táplálék, étel>, amelynek nincs íze, v. nincs meg a megkívánt, megszokott v. jellegzetes íze. Ízetlenül főz: úgy f., hogy az ételeknek nincs meg a megkívánt, megszokott v. jellegzetes ízük. Ez a leves ízetlen. A korai cseresznye nedvdús, de ízetlen. Állottak, ízetlenek voltak a sültek. (Tolnai Lajos)
2. (átvitt értelemben, választékos) Kedvetlen, kedélytelen <személy>. Miért vagy olyan ízetlen? || a. (átvitt értelemben, ritka) Ilyen személyre jellemző, rá valló <lelkiállapot>. Ízetlen hangulatban van.
3. (átvitt értelemben, választékos, rosszalló) Vkinek az érzékenységét sértő, ízléstelen, szellemtelen, otromba <beszéd, cselekvés, magatartás>. Ízetlen beszéd, bók, jelenet. El az ízetlen tréfától. – Tovább. (Madách Imre) Hagyjatok kérlek, békét az ilyen ízetlen viccekkel! (Mikszáth Kálmán) Féltem, hogy marasztani fogom … vagy … nyújtani még a hoszú és ízetlen szóvitát. (Kaffka Margit)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (ritka) Ízetlen kifejezés, történet. Ízetleneket beszélt, mondott.
