ízetlenség
ízetlenség [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Vminek ízetlen (I. 1), íztelen volta. Az étel, a gümölcs ízetlensége. || a. (választékos, rosszalló) Vminek ízetlen (I. 3) volta. Beszédének, tréfáinak, viselkedésének ízetlensége.
2. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Vkinek ízetlen (I. 2) volta, természete; kedélytelenség, kedvetlenség. Némely ember ízetlensége. Mi az oka ízetlenségének?
3. (átvitt értelemben, választékos, rosszalló) Ízetlen (I. 3) beszéd, cselekedet, viselkedés; otromba, sületlen elménckedés, tréfa, ostobaság, ízetlenkedés. Hagyd abba ezt az ízetlenséget! Unom már (hallgatni) sok ízetlenségét. Hallja, Bokros, én már egy negyedóra óta hallgatom a maga ízetlenségeit, sületlenségeit és disznóságait! Egy negyedóráig tűrtőztettem magam … (Ambrus Zoltán)
