izom
izom főnév izmot, izma
<Emberi és állati testben> a mozgatás szerve; rostos állományú, összehúzódni és elernyedni képes köteg. ® Sima izmok; harántcsíkolt izmok; ® csuklyás izom; ® kétfejű izom; a kar, a láb izmai. A hús tulajdonképpen izom. || a. Ez a szerv külsőleg észlelhető helyzetben a bőrrel együtt. Duzzadó izmok; ® kidolgozott izom; ® arcának egy izma sem rándul. Feszülnek az izmai. Nézd az izmok játékát a bőr alatt! Kitárul az ajtó, s belépett a Marcsa. | … Tündöklik arcának minden egyes izma, Fején koszorú van s menyasszonyi fátyol. (Mikszáth Kálmán) Miénk az izmok acélja, a pénz, az egészség. (Kosztolányi Dezső) || b. (rendsz. többes számban) (átvitt értelemben) Testi erő. Ez nem izmok kérdése. Az izmaiban bízik.
Szóösszetétel(ek): 1. izombénulás; izomburok; izomcsoport; izomcsúz; izomdaganat; izomerősítő; izomfájás; izomfej; izomfeszültség; izomgyengeség; izomgyulladás; izomkolosszus; izomköteg; izomműködés; izomnyaláb; izomrándulás; izomrendszer; izomréteg; izomsejt; izomsorvadás; izomszalag; izomtan; izomvégződés; izomzsába; 2. arcizom; feszítőizom; hajlítóizom; hasizom; karizom; rágóizom; rekeszizom; sugárizom; szívizom; vállizom; vasizom; záróizom.
