izzó
izzó melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan <anyag, tárgy>, amely izzik; az izzás állapotában levő. Izzó acél, parázs, zsarátnok. Fehéren, vörösen izzó fém, vas, láva. Nem hallottátok Dózsa György hírét? | Izzó vas trónon őt elégetétek. (Petőfi Sándor) Ha tömjénem javát az oltár Izzó tüzére hinthetem: | … vén szolgádat | Bocsásd el akkor, Istenem! (Tompa Mihály) A keleti ég alján … az izzó, vörös gömb [= a nap] már sejteti magát. (Nagy Lajos)
2. Nagyon forró; a közeli tűz melegéhez hasonló, tüzes (2). Izzó homok, napsütés, nyár; láztól izzó homlok. Izzó nap után, mikor a hév enyhűl, … Széled a poros nép. (Arany János) A nyár izzó részét … Badenben töltötte az új pár. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, választékos) Szenvedélyes, heves érzelmeket kifejező; tüzes. Izzó csók, gyűlölet, harag, hazaszeretet, légkör, szerelem; gyűlölettől, szerelemtől izzó szemek, tekintet. A szemembe nézett izzó, lángoló … szemeivel. (Jókai Mór) Arca izzó fehérséggel világított. (Kuncz Aladár)
II. főnév -t, -ja (kereskedelem) Izzólámpa, villanykörte. Százas izzó. Kicseréli a kiégett izzót.
Szóösszetétel(ek): izzócső; izzóharisnya; izzókörte; izzótest; izzóvörös.
