járó-kelő
járó-kelő melléknév
Olyan <személy, csoport>, aki, amely utcán, téren v. más közterületen vhova megy v. ott sétál. Az utcán járó-kelő fiúk; a vásárban járó-kelő falusiak. Járó-kelő ember nem is igen akad, Egy-egy látogató megy csak haza felé. (Petőfi Sándor) A járó-kelő nép betakarodott a vendéglőkbe. (Tolnai Lajos) || a. (ritka) Vhol le és fel v. erre és arra közlekedő <jármű>. Nézte a Boszporuson járó-kelő hajókat. (Jókai Mór)
