jászol
jászol főnév -t v. jászlat, jászolok v. jászlak, -a v. jászla, (ritka, népies) jászoly -t, -ok, -a
1. Szarvasmarha, ló, juh etetésére haszn., fából (esetleg vasból, vasbetonból, téglából) készült, lábakon álló v. gyak. az istálló falához rögzített, vályúforma eszköz, rekesz. Abrakot vet a jászolba; jászolhoz köti a lovat. A béres … Pipát húz ki, rá tölt és lomhán szipákol, S oda-oda néz: nem üres-e a jászol? (Petőfi Sándor) Lustán csámcsog jó-régi jászla mellett. | Öreg jámbor bolond, de jó tehén. (József Attila)
2. (néprajz) A betlehemeseknek ilyen tárgyat utánzó, papírból v. fából készített és a betlehembe illesztett építménye. A betlehemi jászol; hozzák már a jászolt v. a jászlat.
Szóösszetétel(ek): jászolfa; jászolkosár.
jászlas; jászolka; jászolos.
