jegyes [1]
jegyes [1] [e-ë v. e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (választékos)
1. Olyan férfi, ill. nő, aki házasság szándékával eljegyezte magát; vőlegény, ill. menyasszony. Vkinek a jegyese; a jegyesek: vőlegény és menyasszony együtt. Már két éve jegyesek; (vallásügy) kihirdetik a jegyeseket: k. a házasságot kötni szándékozók nevét a templomban. Hős jegyesnek karja vár reám. (Vörösmarty Mihály) Ma egy éve … ma egy éve … Akkor lettél jegyesem. (Petőfi Sándor) Hamarosan megtudtam tőle, hogy jegyese francia lány. (Kuncz Aladár)
2. (átvitt értelemben, vallásügy, választékos) Krisztus v. az Úr jegyese: apáca. Püspök atyám, vígy el Urunk | Jegyesei közzé! (Arany János) Látjuk szent Ferencet, amint … szerelmet vall annak a nőnek, ki már Krisztus jegyese volt. (Péterfy Jenő) || a. (ritka, vallásügy, költői) Égi jegyes: Krisztus mint olyan eszménykép, akinek vmely katolikus nő – rendsz. apáca – egész életét szenteli. El nem aludt lámpám; csak, mint nem-földi menyasszony | Hoztam el: éjfélkor várni az égi Jegyest. (Arany János)
jegyesi.
