jelesen
jelesen [e-ë-e] melléknév (határozóragos) és határozószó
I. melléknév (határozóragos)
1. (iskolai) Jeles (I. 1) általános osztályzattal, jeles eredménnyel. Jelesen érett, végzett.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Nagyon jól; kitűnően, kiválóan, derekasan. Jelesen harcol, védekezik, viselkedik. Jelesen csoportosítja érveit. (Péterfy Jenő)
II. határozószó
1. (régies, irodalmi nyelvben) <Részletezés bevezetésére:> mégpedig, nevezetesen. Jónás szívre hatólag festé a nyomort, melybe az adózó nép a közmunkák által helyeztetik, jelesen, hogy marhái elcsigázva … elpusztulnak … (Eötvös József)
2. (régies, irodalmi nyelvben) <Fogalomköri megszorítás és kiemelés, nyomósítás bevezetésére:> különösen, főleg. Azon nyájas köszöntéseket és véghetlen örömöt, mellyel Bántornyi számos vendégeit s jelesen az egész küldöttséget fogadá, le nem írva, … az … ebéd fölébe … a felebaráti szeretet fátyolát borítom. (Eötvös József)
