jobbik
jobbik melléknév (felső fok – csak az 1–3. jelentésben –: legjobbik)
1. Kettő v. több közül a jobb, a jobb állapotban levő, használhatóbb (vmely tulajdonság határozottabb kiemelésére). Felveszi a jobbik ruháját. Melyik a jobbik föld? Ez a jobbik kiadása a könyvnek. Ezt válaszd, mert ez a jobbik! Kocsmárosné, aranyvirág, Ide a legjobbik borát! (Petőfi Sándor)
2. Kettő v. több közül a különb, a megbecsültebb, az értékesebb. Vkinek jobbik énje ¬. ® Előveszi a jobbik eszét. A jobbik részt magának tartotta meg. [Ocskay] hogy kipanaszkodhatta magát lelke szerint annak a lelke másik felének (a jobbik felének), megkönnyebbült tőle … Mikor Ilonkájától … visszatért a táborba, … új erőt hozott magával. (Jókai Mór)
3. Kettő v. több közül az előnyösebb. Ez a jobbik megoldás. A jobbik ajánlatot választotta. || a. (ritka) A meglevőnél, az eddiginél különb, jobb, kívánatosabb. Adjatok egy jobbik világot S akkor talán másképpen látok. (Ady Endre)
4. (népies, régies) Jobb, jobb oldalon levő. Sánta a jobbik lábán. Ez a szemem, ez a jobbik, Jobban kacsint, mint a másik. (népköltés) Kék folt volt … a jobbik arcán. (Mikszáth Kálmán)
