jóllakik
jóllakik tárgyatlan ige
1. <Ember, állat> annyit eszik, amennyivel étvágyát kielégíti, éhségét megszünteti. Torkig jóllakik. Jóllaktam, nem kérek többet. Feneketlen gyomra van, sosem lakik jól. Szóláshasonlat(ok): úgy jóllakott, mint a ® duda; úgy jóllakott, hogy a ® hasa is degeszre áll v. félreáll; úgy jóllakik, majd ® kipukkad. S gondunk ételre sincs. | Ha gazdánk jóllakék, Marad még asztalán, S miénk a maradék. (Petőfi Sándor) Sebő pajtás, jóllaktunk egyszer. (Ady Endre) Élni, újra élni … | Aztán pihenni és jóllakni, enni, | majd inni bort … (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, ritka) <Személy, ill. vmely érzékszerv> betelik vminek az érzéklésével, élvezetével; kielégül. Nem tud jóllakni a ® szeme vmivel. Jóllaktak a sok színes látványossággal. Jóllakott e jelenésekkel szemem. (Petőfi Sándor) Már Budapesten mondtam önnek, hogy itt kétszáz koronáért jól akarnak lakni az irodalommal. (Ambrus Zoltán)
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Jóllakik vmivel, (ritka) vkivel: megun vmit, vkit, elege van belőle, torkig van vele, s már nem kívánja többé. Jóllaktam már a bókjaiddal. Jóllaktam már a szemtelenségeiddel. Jóllakott a sok hercehurcával. Jóllaktam a barátoddal. Én jóllaktam az úrfival torkig. (Vas Gereben)
Szólás(ok): ld. kecske.
jóllakat; jóllakó.
