jön-megy
jön-megy tárgyatlan ige jött-ment, (ritka) jöjjön-menjen; (jelentő mód jelen 3. sz. és felszólító mód. tájszó v. régies) jő-megy
1. Ide-oda jár. Állandóan, egész nap, mindig jön-megy. Folyton jön-megy a faluban. Szóláshasonlat(ok): úgy jön-megy, mintha ® besózták volna. Úri nép jött ment ott: asszony, lány és férfi. (Arany János) Alig volt itthon, folyton csatangolt! … mindenkinek minden órában megvan a halaszthatatlan munkája, s ez meg csak jön-megy … (Móricz Zsigmond)
2. Jönnek-mennek: egyidejűleg v. rövid időközökben az egyik jön, a másik megy (tömegben levő emberek közül, több jármű közül). Emberek jönnek-mennek. Emberek a hangra nosza jönnek-mennek. (Arany János) Vasútnál lakom. Erre sok | vonat jönmegy. (József Attila)
3. (átvitt értelemben, költői) <Idő> hamar elérkezik, s hamar elmúlik. Év év után gyorsan lejár, Jő-megy mikép vándor madár. (Arany János)
