jöszte
jöszte [ë v. e] mondatszó és tárgyatlan ige (régies, bizalmas)
I. mondatszó Jöjj (ide hozzám, hozzánk)!; gyere (ide)!; jer (ide)! Ha már itt vagy, jöszte és ebédelj velünk. (Petőfi Sándor) Hej,lányom! | lányom! Mi bajodat látom? | Jöszte, borúlj az ölemre … édes lyányom. (Arany János)
II. tárgyatlan ige (ragozhatatlan) Jöjj (ide)!; gyere (ide)! Fiam Bálint, magyarok vezére, Jöszte hozzám ebédre, ma délre. | Jöszte hozzám az ország nagyával, Izabella királyné fiával. (Arany János)
