jóvátesz
jóvátesz tárgyas ige
1. Jóvátesz vmit: elkövetett hibájának, tévedésének, bűnének a rossz hatását, következményeit vmely tettével v. viselkedésével megszünteti, orvosolja v. enyhíti. Ifjúkori botlását azóta már jóvátette. Az ember életének első felében ostobaságokat követ el, melyeket azután második felében jóvátenni iparkodik. (Széchenyi István)
2. <Kárt, mulasztást> pótol. Megígérte, hogy jóváteszi azt, amit mulasztott.
jóvátehető; jóvátétet (jóvátetet); jóvátett; jóvátevő.
