jövedelmez
jövedelmez [e-e-e] ige -ett, -zen [ë, ë] (csak a 3. sz.-ben) (választékos)
tárgyas Vmennyit jövedelmez: bizonyos összegű hasznot, jövedelmet hajt, hoz. Ez a befektetés évenként húszezer forintot jövedelmezett. A fővárosi bérházak a két világháború közt többet jövedelmeztek, mint a földbirtok. Fontolgattam, mire fordítsam [a 100 forintot], hogy kicsiny birtokom jövedelmezzen. (Táncsics Mihály) || a. tárgyatlan <Foglalkozás v. tulajdon> megfelelő hasznot biztosít, hajt. Az üzlet jól v. szépen jövedelmez, nem jövedelmez.
jövedelmezés.
