jóvérű
jóvérű melléknév
1. A fajta jellemző jó tulajdonságait magában egyesítő <állat, főként ló>; eleven, tüzes vérmérsékletű, fürge mozgású. Jóvérű állat, csikó, paripa. Jóvérű lova itt-ott átugrott egy holtat. (Vas Gereben)
2. Élénk vérmérsékletű, heves vérű, kissé zabolátlan; eleven, virgonc, bátor. Jóvérű asszonyka; jóvérű fiatalok. A jóvérű legénykék körülvették a sánta Prinit. (Petelei István)
jóvérűség.
