juházik
juházik tárgyatlan ige -ok (-om), -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na, -zon (-zék) (népies, költői)
Juházik vki, vmi: felindult ember v. állat haragja, indulata, felindultsága csillapodik; szelídül, engesztelődik, nyugalmát visszanyeri. Hadd szünjék az asszony keserves sírása. Szünt is egyszer aztán, legalább úgy látszott: Nem rí oly erősen, egy kicsit juházott. (Arany János) Vagyok, mint hajszolt, árva dúvad, Kit ketrecén juházni búvat Vasbotjával a zord szeliditő. (Tóth Árpád)
