juss
juss főnév -t v. -ot, (-ok), -a
1. (népies, régies) Vkit megillető örökség, örökrész. Anyai, apai juss; kikéri, követeli, megkapja a jussát; elherdálta, pénzzé tette a jussát. Add ki a jussomat: pénzt, paripát, fegyvert. (Arany János) Nem eladó az én ősi jussom! | … Az a kis kert egyetlen barátom. (Kiss József)
2. Vkit megillető, törvényes, törvényadta (jog)igény). Jussa van vmihez; megillet vkit vmely juss; ez az ő jussa; nem enged a jussából; ősi jusson; keresi, követeli, nem engedi v. nem hagyja a jussát; jusst formál vmihez. Minden népnek jussa van a szabadsághoz. Míg Endre élni fog, | meg kell erősítenie … szabadság- | beli jussainkat. (Katona József) Minden polgárnak őriznie kell jussait, azokat megsérteni senki által ne engedje. (Táncsics Mihály) || a. (Vkit megillető, neki járó, számára engedélyezett, biztosított) jog, lehetőség; jogosultság, követelés. Nincs jussa ahhoz, hogy … Ezen az ajtón csak azok szoktak bejárni, akiknek bizonyos jussuk van hozzá. (Krúdy Gyula) || b. Vmely örökségre való jog(os igény). Ő tart jusst a házra. A nyugati végeken házasodtak be …, s tartották a jusst a kunsági földekre. (Móricz Zsigmond)
