kajüt
kajüt főnév -öt, -je [e] (hajózás)
1. <Hajón> az utasok elszállásolására való helyiségek, fülkék egyike; kabin. Kajütöt bérel. Az utasok száz méternyire a jó kényelmes hotelektől rázatták magukat egész éjjel a kajütjeikben. (Jókai Mór) || a. (ritka) A hajónak az a része, ahol az utasok fülkéi sorakoznak.
2. <Vitorlás és motoros csónakon> alkalmi ott-tartózkodásra való, a hajótestből rendsz. kiemelkedő kisebb helyiség, fülke. Kinézett a kajüt ablakán. Leültek a kajütben.
Szóösszetétel(ek): kajütablak; kajütajtó.
kajütös.
