kakál
kakál ige -t, -jon (bizalmas)
1. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) <Ember, főként gyermek, ritk. állat> nagy szükségét végzi; székel. A gyermek már bilibe kakál. Ez a macska már megint a küszöbre kakált. Jót, nagyot kakált.
2. tárgyas Vmilyet kakál: vmilyen székletet ürít. Csúnyát, hígat, nyálkásat, zöldet, véreset kakál.
Igekötős igék: bekakál; belekakál; idekakál; kikakál; lekakál; odakakál; összekakál; rákakál; telekakál; végigkakál.
kakálás; kakáló.
