kalauz
kalauz főnév -t, -ok, -a
1. <Tömeges közlekedést lebonyolító járművön (vonaton, villamoson, autóbuszon)> az utasoknak jegyet adó, ill. azt kezelő közlekedési alkalmazott. ® Füttyös kalauz; vasúti kalauz. A kalauz csöndesen jelentette Szindbádnak, hogy az állomás közeledik. (Krúdy Gyula) A kalauz. | Ha este fáradt … leül a padra, míg a villamos fut | a téli fák közt. (Kosztolányi Dezső)
2. Idegeneket számukra ismeretlen helyen hivatásszerűen v. szívességből vezető személy; idegenvezető. Kalauzként ad vkit vki mellé. A turistáknak jó kalauzuk akadt. Ott a bírótól katonás hangon kalaúzt kért. (Fazekas Mihály) Megjárták az egész szigetet, egy értelmes és biztos kalauz utasításával. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben, költői) Az a dolog, amely eligazítja az embert, amely utat mutat vhol v. vmely vonatkozásban. Erő, ne hagyj el, légy kalauz, remény! (Vörösmarty Mihály) Menten minden világi máztúl … Vevéd élted kalauzáúl: Mi a lélekben szent, örök. (Tompa Mihály) || a. (átvitt értelemben) Útbaigazítást, tájékoztatást adó könyv. Úti kalauz.
Szóösszetétel(ek): 1. kalauzfülke; kalauzkönyv; kalauzlámpa; kalauznő; kalauzülés; 2. autóbuszkalauz; főkalauz; hangversenykalauz; révkalauz; villamoskalauz.
kalauzi.
