kallóz
kallóz ige -tam, -ott, -zon (régies)
tárgyas (szövőipar) <Gyapjúszövetet> megfelelő eljárással tömörít, tartósabbá tesz; ványol. || a. tárgyas (bőripar) <Bőrt> csávázókádban lábbal tipor. || b. (tárgy nélkül) (szövőipar) A kallózás műveletét végzi. Tud kallózni.
kallózatlan; kallózható; kallózó; kallózott; kallóztat.
