kaloda
kaloda főnév ..dát, ..dája
1. (történettudomány) Régi büntetőeszköz: az elítélt személy lábát és kezét, néha nyakát is rögzítő, mozgását megakadályozó faalkotmány. Kalodába csuk, tesz, zár vkit; kalodában ül. Ott nyögi most fájdalmát hősünk A kalodában. (Petőfi Sándor) A bíró háza előtt egy … asszony ült a kalodában egész éjen át. (Mikszáth Kálmán) [Az úri Magyarországon]. Csak éppen, hogy szégyenpad és kaloda nem váll a városok és falvak piacán. (Ady Endre)
2. (tájszó) <Szalmával, náddal fedett háztető gerincén v. asztag, kazal tetején> a szalma- v. nádkévéket leszorító kettős léc v. rúd.
kalodás.
