kamara
kamara főnév ..rát, ..rája
1. Némely ország törvényhozó szerve, ill. ennek egy testülete. Két kamarából álló parlament.
2. (1945 előtt) Egyes foglalkozási ágak legfelsőbb, zárt érdekképviseleti testülete. Kereskedelmi, kézműves, közjegyzői, mérnöki, mezőgazdasági kamara; szín- és filmművészeti kamara; orvosi, ügyvédi kamara. Noha a kliensek visszavonták panaszukat, … a kamara mégis törölte tagjai sorából. (Babits Mihály)
3. (történettudomány) A királyi kincstár, ill. vmelyik hivatala. A kamara haszna: az Árpád-házi királyok idejében a király pénzverési jogából keletkezett jövedelem.
4. (népies, régies) Kamra (1–2). Főzzön kend oly jó vacsorát, amint kamarámtól telik. (Kazinczy Ferenc) Ha magányos kamarámban Keservemmel zárkózom, Könnyel ázott nyoszolyámban Utánad óhajtozom. (Berzsenyi Dániel)
Szóösszetétel(ek): 1. kamaraépület; kamararendszer; kamaratag; 2. iparkamara; sókamara.
kamarai.
