kanapé
kanapé főnév -t, -ja
1. (elavulóban) Rendsz. támlás és kárpitozott fekvő- és ülőbútor. Üljön le minálunk Festett kanapéra, Szegény kocsis legény Festett kanapéra. (népköltés) [Az ura] a kanapé sarkában gubbasztott. (Móra Ferenc) Az ember ebéd után mindjárt lefeküdhet … a kanapéra … (Krúdy Gyula)
2. (elavult) Sonkás zsemle. (Hiszen ösmered Klári, közönségesen kanapénak hívják), hogy két fél zsemlye közé van szorítva a sonka, de mindeniknek vajjal van az oldala bekenve. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): kanapéláb; kanapérugó.
