kancellár
kancellár [ë] főnév -t, -ok, -ja
1. (történettudomány) Hajdan az uralkodók udvarában az a tisztviselő, aki a királyi rendeleteket, iratokat szerkesztette és kiadta, s esetleg a kormányzati teendőkben is részt vett. Számadását mindig bemutatta A vele egy húron pendült kancellárnak. (Sárosy Gyula)
2. Némely ország, birodalom legfőbb kormányzó tisztviselője. A német, az osztrák kancellár; szövetségi kancellár. Scheidemann november 9-ikén proklamálta a német köztársaságot … Ebert lett a kancellár. (Kuncz Aladár)
kancellári; kancellárság.
