kandúr
kandúr főnév -t, -ok, -ja
1. A macska hímje. Csizmás kandúr: a) csizmában járó mesebeli k.; b) <csúfolódásként csizmában járó kis fiúra>. Csak a kandúr szeme csillog, Két ijesztő, nagy szeme. (Juhász Gyula) A háztetőn … | jönnek komor, sötétlő kandurok. (Radnóti Miklós)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Nők után futkosó, érzéki, buja férfi. Vén kandúr.
