kapitulál
kapitulál tárgyatlan ige -t, -jon
1. (katonaság, választékos) Megadja magát, leteszi a fegyvert. A várőrség, kapitányostól meg van már véve, a vár kapitulált. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, tréfás, v. gúnyos) Feladja az ellenállást, meghódol.
kapitulálás; kapituláló; kapitulált.
