kardkötő
kardkötő főnév
(elavulóban) Öv, szíj, mellyel a kardot (kardhüvelyt) a derékra v. a vállra lehet akasztani, csatolni. Ma az egyik kapott gyémántos nyakláncot, másnap a másik bogláros kardkötőt. (Jókai Mór) || a. (régies) Ez mint a tiszti becsület jelképe. Becsületén levakarhatatlan folt van; tiszti kardkötője ocsmányság és szenny. (Petelei István)
kardkötőjű; kardkötős.
