karének
karének [r-é] főnév
1. Egy- v. többszólamú énekkarra szerzett mű. Kodály karénekei. || a. Ilyen mű(vek) előadása. A karének helyenkint hamisan hangzott. [Ulászló király] idejének nagyobb részét udvara kápolnájában karénekek hallgatásával töltötte, melyekben rendkívül gyönyörködött. (Eötvös József)
2. (választékos) Több személy együttes éneke, éneklése. A hazatérő aratók karéneke.
3. (iskolai) Karének (1a) mint (zene)iskolai tantárgy. Karénekből rossz osztályzatot kapott. || a. (iskolai) Ennek tanítási órája. Elmarad a karének.
