kárhozatos
kárhozatos melléknév -an, -abb
(választékos) Veszedelmes, veszélyt hozó, végzetes. Kárhozatos politika. Kárhozatos istenség a pénz. (Jókai Mór) Kárhozatos bűbáj van ez ifjú ajkán. (Jókai Mór) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Átkos, átkozott, bűnös. Ébredj, ébredj, istenverte nemzet, Aki ott az elsők közt lehetnél, S kárhozatos lomhaságod által Mindig hátul és alant hevertél! (Petőfi Sándor)
kárhozatosság.
