kárhoztat
kárhoztat tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
1. (ritka, választékos) <Vmely gonosz v. helytelen tettéért> átkoz, szidalmaz vkit. Ne kárhoztass, uram, parancsom volt a nőt külön zárni gyermekeitől. (Jókai Mór) || a. Megró, korhol, hibáztat vkit vmiért. Kereskedőt nem … kárhoztatok érte, hogy túldícséri, amit árul. (Arany János) Nem kárhoztatom érte, mert ön nagyon szegény ember … (Ambrus Zoltán)
2. Vmire kárhoztat vkit: vmely kellemetlen állapotba, kínos helyzetbe, nehéz viszonyok közé juttat, kényszerít, ennek elviselésére ítél vkit. ® Sikertelenségre van kárhoztatva; ® tehetetlenségre van kárhoztatva. Súlyos betegsége tehetetlenségre kárhoztatja. Az anyaghiány tétlenségre kárhoztat bennünket. Hogy a szelíden érző szép nemet Letiltva minden főbb pályáiról, Guzsalyra, tőre [= tűre] kárhoztatni szokta A férfitörvény, vajjon jól van-e? (Berzsenyi Dániel) Feriz bég arra volt kárhoztatva, hogy hallja kedvese nyögését. (Jókai Mór)
Igekötős igék: elkárhoztat.
kárhoztatás; kárhoztatható; kárhoztató; kárhoztatott.
