káricál
káricál tárgyatlan ige -t, -jon karicsál (népies, hangutánzó)
1. <Madár, kül. tyúk> hosszan, vontatottan, vékony, rekedtes hangot ad; kárál. Nádiveréb karicsált. (Bársony István)
2. (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (átvitt értelemben, bizalmas) <Ember, rendsz. gyerek> sokat fecseg, locsog, haszontalanságokat beszél; karattyol. Folyton káricál ez a gyerek. Mit káricálsz annyit?
káricálás; káricáló.
