karöltve
karöltve [e; r-ö] határozószó (választékos)
1. Kart karba öltve; karonfogva. Karöltve sétál vkivel. Bévitte karöltve maga édes párját. (Arany János) Amint legördül a függöny, halottak és gyászos felek mennek haza karöltve, vacsorálni. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Vmi karöltve jár vmivel: együtt jár vmivel, egyik a másik kíséretében jelentkezik. Szerelme oly nemes volt, Hogy még karöltve járt a mátkai Szent fogadással. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. (átvitt értelemben) Közös erőkifejtéssel, együttesen, közösen; vállvetve. Vkivel karöltve. A gazdák a hatóságokkal karöltve mindent elkövetnek a termés sikeréért. A két intézmény karöltve munkálkodik.
