kárpit
kárpit főnév -ot, -ja
1. Nehezebb textilanyagból (bársony, selyem, brokát) készült, rojtokkal, bojtokkal, zsinórokkal díszített, dúsan redőzött függöny, díszítésül v. vmely nyílás takarására. Az ajtók, ablakok fölött kárpit függött. Az emelvényt dús kárpit díszítette. A sátor kárpitja félig el volt vonva. (Gárdonyi Géza) Bíbor kárpit selyme rezzen. (Babits Mihály–Poe-fordítás) || a. (film, színház, régies) Előfüggöny (1). A kárpit lefordul [= legördül]. (Kisfaludy Károly) Mint színházban, mikor benne élünk egy történetben, s … egyszer csak lehull a kárpit, és visszazökkenünk a … valóságba. (Gárdonyi Géza) || b. (átvitt értelemben, költői) Sötétség, homály. Az éj, a titok kárpitja. Szemem világán Vak kárpitot sző a halál. (Csokonai Vitéz Mihály) Ez az élet legszebb éve. Mint legszebb perc, midőn a hajnalégről Az éj kárpitja félig van levéve. (Petőfi Sándor)
2. (ritka) Tapéta. Nagy volt a választék a virágos kárpitokban.
Szóösszetétel(ek): kárpitajtó; kárpitfüggöny; kárpitrúd; kárpitzsinór.
