kártérítés
kártérítés főnév (jogtudomány)
Szándékosan v. vétkes gondatlanságból okozott, ill. baleset folytán bekövetkezett kár jóvátétele, (értékének) megtérítése, ill. az ilyen címen fizetett pénzösszeg; kárpótlás. Anyagi, erkölcsi kártérítés; háborús kártérítés; kártérítésért perel; kártérítésre ítél, kötelez vkit; kártérítést követel vkitől vmiért. Ötezer forint kártérítést kapott. Menet közben való fel- vagy leugrásból keletkezett balesetekért a közlekedési vállalat kártérítést nem fizet. Az elgázolt embernek kártérítést ítélt meg a bíróság.
